Konnektivista alapon szervezett kurzusok

Ningből Grou.ps-ba

2010-08-18T13:55:00.006+02:00

A Ning hálózat szolgáltatásai sajnos fizetőssé váltak, így a grou.ps segítségével sikerült megoldani a költözést. A felületet igyekszem az előzőhöz hasonlatossá alakítani, amiben nagy segítséget jelent, hogy az oldal felkészült a Ning csoportok migrálására. Többé-kevésbé. Amikor az első csoportot, a doktori iskolásokat költöztettem, fél napig se kép-se hang nem volt az oldalon. Bár magyarul még annyira sem tud az oldal, mint a Ning, remélhetőleg ami késik, az nem jön időben. Mindenesetre az egyes modulcímek, tevékenységek fordíthatók, bár ez némiképp macerás és időigényes. :(

Elemek

2010-06-30T12:53:00.000+02:00

A konnektivista alapon szervezett kurzusokkal kapcsolatban felvetődött, hogy rengeteg időt vesz igénybe, nem csak a hallgatók, de az oktatók részéről is. A sok munka miatt nem feltétlenül lesznek népszerűek a hallgatók körében, azonban az oktatók szintén kétszer meggondolják, mielőtt belevágnak. Mégis mik azok az elemek, amiket be lehet emelni egy kurzus során?

Sajtófigyelés, hírmegosztás RSS és twitter használatával
A hallgatóknak feladatul lehet adni, hogy az órák anyagával kapcsolatban figyeljék a világhálót, amennyiben érdekes tartalmakat találnak, vegyék fel az oldalt, blogot, személyt RSS olvasójukba, hogy könnyedén nyomon tudják követni az újabb közleményeket. A megtalált cikkeket, híreket, anyagokat osszák meg a többiekkel is, akár twitteren, akár rendszerezettebben, social bookmarking formájában
Prezentációk megosztása prezi.com vagy slideshare segítségével
Ha egy hallgató kiselőadást, referátumot vagy valamilyen aktivitást készít, jó esetben körbeküldi e-mailben a társai részére. Ha azonban prezentációmegosztó oldalon teszi elérhetővé az előadás anyagát, mások is láthatják, visszajelzéseket is kaphatnak, kommentek formájában, idegen felhasználóktól is. Ilyen módon a hallgatók vállalják az a közösség és az internet nyilvánosságát, és nem csak az oktatónak nyújtják be a házi dolgozatot.
Blog írása
Ha minden hallgató blogot vezet, és mindenkinek mindenkit olvasnia és kommentelnie kell, és a hallgatók rendszeresen készítik a bejegyzéseket, az embert hatalmába kerítheti az érzés, hogy ez követhetetlen, valamiből mindig szükségszerűen kimarad. Le lehet egyszerűsíteni ezt úgy, hogy egyetlen blogot vezetnek a hallgatók, és az egyes központi bejegyzéseket látják el hosszabb-rövidebb hozzászólásokkal. Elképzelhető az is, ha mindenki saját blogot ír, hogy leosztjuk, ki kinek a bejegyzéseit olvassa és kommenteli kötelező jelleggel.
Gondolattérkép készítése, megosztása
Akár blogba ágyazottan, akár nyilvános linken elérhetővé lehet tenni a hallgatók által készített gondolattérképeket, amik segíthetnek nekik új, saját struktúrába rendezni a feldolgozott anyagot.
gondolattérkép készítő szoftver (ingyenesen letölthető): VUE
gondolattérkép készítő program (3 térkép ingyenesen elkészíthető és megosztható): mindmeister

Moodle Moot konferencia

2010-06-25T20:51:00.006+02:00

Mindenkinek köszönöm, aki az előadásom (Moodle Moot) után megkeresett, és kérdést tett fel vagy valamilyen szempontot vetett fel a kurzusokkal kapcsolatban.
Az egyik felvetés az értékeléssel kapcsolatban érkezett. Honnan tudják a hallgatók, hogy jól elsajátították az anyagot?
A másik felvetés a hallgatók és az oktatók idejének szűkösségére mutatott rá. Hogy lehet idővel, energiával bírni ezt a módszertant?
És mit tegyen egy oktató, akinek mindez szimpatikus, de ilyen formában nem tud kurzust szervezni?

Köszönöm még egyszer! Jó nap volt a mai. A délelőtti előadások a kerekasztal beszélgetéssel zárultak, de a fejemben még itt kavarognak a gondolatok.

Kerekasztal beszélgetés a konnektivizmusról

Ajánlott előadás:
Duchon Jenő: Tanulóközpontúság a hálózati tanulás során

2010-06-25T12:02:00.001+02:00

Konnektivista alapon szervezett egyetemi kurzusok on Prezi

Értékelés és önértékelés

2010-05-11T10:50:00.005+02:00

Elérkezett az idő, amikor a kurzus hallgatóit, mint minden más szemináriumon, itt is értékelni kell. Jobban mondva nem a hallgatókat, a félévi munkájukat. Pszichológusként erre mindenképp hangsúlyt kell fektetnem: ugyanis a pszichológusok a pedagógusokkal szemben ilyen formában (érdemjegyekkel) nem értékelnek. Ami az értékelésnél fontosabb, hogy a kliens hogyan értékel: önmagát, a folyamatot, a pszichológusát.
A fő szempontok a rendszeres munka (blogbejegyzések), az órai jelenlét és aktivitás, az együttműködés, együttgondolkodás és néhány egyéb feladat elvégzése (pl. prezentáció és gondolattérkép készítése).
A tegnapi utolsó órán felmerült, nem lett volna motiválóbb a résztvevők számára, ha csoportokban dolgozhattak volna a félév során, hiszen ebben a formában egymást is buzdították volna az aktivitásra. A csoportmunkát félév során az órákon többször is alkalmaztuk, viszont annak eredményességével kapcsolatban már kétségeim vannak, ha az egész féléves munkavégzés csoportokban zajlott volna, és az értékelésnek is ez lett volna az alapja. Korai tapasztalatom volt, hogy amikor nem jutott minden főre külön gép, az együttműködés, két hallgató egy gépnél elrendezés csődöt mondott. A csoportmunkák során szintén hallottam negatívabb megnyilvánulásokat, a kooperáció elégtelenségével kapcsolatban. Nem vagyok benne biztos, hogy ha nem csak magamért, de másokért is felelősséget kell vállalnom, az feltétlenül javítja a teljesítményt, az individualizmus ilyen fokán- főleg, hogy a csoportok (kezdeti és későbbi) kohéziója sem volt túl nagy: véletlenszerűen verbuválódott a kurzust látogatók köre, különféle karok és szakok tanárképzésben részt vevő hallgatóiból.

Várom az ezzel kapcsolatos véleményeket, ellenvéleményeket. :) Számotokra nagyobb motivációt biztosít, ha csoportban kell dolgozni? Vagy több a szervezés, mint maga a munka? Mindig van potyautas vagy sikerül jól elosztani a munkát? Eloszlik vagy megnövekszik a felelősségérzet? Milyen tapasztalataitok vannak?

Pályaalkalmasság

2010-04-26T21:31:00.004+02:00

A tanítási-tanulás folyamat irányítása c. kurzuson a mai témakörünkbe az iskolai segítő szakemberek és a kezdő pedagógus tartozott. A jelenlévők nem igazán tudtak beszámolni segítő szakemberekkel való találkozásokról, legyen szó logopédusról, fejlesztő pedagógusról, szociális munkásról vagy iskolapszichológusról, így hasznosnak bizonyult, hogy megismerkedhettek az iskolapszichológus tevékenységkörével, ami érthető módon hozzám a legközelebb áll, és amivel az órát elindítottuk. Érdekes módon a beszélgetés az egyéni vizsgálatoknál indult meg, azon belül is az iskolaérettség kérdése foglalkoztatta a hallgatókat. A másik ilyen gócpont a mai órán a pedagógus alkalmassága, alkalmatlansága, a készségek fejlesztése és egy esetleges alkalmassági vizsgának a tanárképzésbe való beépítése volt - ezek a kérdések előbb felszínre kerültek, minthogy akár végigértem volna a segítő szakemberek profiljának bemutatásán. A csoport nagyon aktív az órákon, sok gyakorlati kérdést meg lehet beszélni, megosztják a témához tartozó gondolataikat, tapasztalataikat és kétségeiket egymással és az oktatóval. Amiben kevésbé erősek, az a rendszeres blogolás (tisztelet a kivételnek), ami azért szomorú, mert úgy gondolom, tényleg izgalmas felvetések , jó kis viták maradnak el egyszerűen amiatt, hogy nem frissülnek a blogok kellő számban és gyakorisággal, és a társaikat olvasók tábora sem túl széles. Természetesen aki jegyet szeretne szerezni, rövid időn belül pótolja a hiányosságokat, viszont a szorgalmi időszak fennmaradó részében már nem lesz mindenkinek annyi ideje, hogy átböngéssze az eddig alkotói válságban szenvedők írásait, így a kurzus konnektivista tanulásmódszertana szenved némi csorbát.

A szabad enciklopédia

2010-04-23T15:03:00.009+02:00

Bár még nem sokan írtak blogaikban a Wikipédiáról, az eddig született bejegyzéseket mégis összegezném. Kiderült az órai beszélgetésből is, szinte mindenki használja a Wikipédiát, jó kiindulópont lehet egyesszócikkek esetén, a hitelességét mégis kétségbe vonják - hiszen a középiskolai tanárok és az egyetemi oktatók többsége is azt mondta nekik, forrásként megjelölni, bármilyen módon hivatkozni rá nem elegáns. Mivel bárki szerkesztheti, sokak szerint csorbul az információk megbízhatósága, és csak az nyugtatta meg a hallgatókat valamennyire, hogy a magyar Wikipédián is jelen vannak szerkesztők és adminisztrátorok, akik ellenőrzik a szócikkek tartalmát. Egyesek számára az is újdonságként hatott, hogy megtekinthető a Laptörténet és vitát is lehet folytatni a szócikk tartalmáról. A Wikipédiáról újonnan hallottak sem győztek meg mindenkit: az oktatásban nehezen tudják elképzelni a Wikipédia használhatóságát.

A Wikipédiához hasonlósan a Wetpaint segítségével szintén weboldalak rendszerét hozhatjuk létre, így értelmezhető online lexikonként, azzal a különbséggel, hogy a weboldalainkhoz tartozó szerkesztői jogosultságokat mi oszthatjuk ki, így egy zártabb közösség produktuma lesz az ott látható tartalom- ami azonban éppúgy nyilvános, mint a nagytestvér Wikipédia. Képeket, videókat és hiperlinkeket itt is elhelyezhetünk az oldalakon, melyeket hierarchikus rendben, kategóriákba sorolhatunk és kulcsszavakkal láthatunk el. http://www.wetpaint.com/

Mindenki barátja

2010-04-22T19:22:00.000+02:00

A Föld napja alkalmából készített Google-logó

A Google alkalmazások, szolgáltatások és eszközök közül a legnagyobb tetszést a blogok tanúsága szerint a Blackle aratta:

"Nekem külön tetszett, mint mikrobiológusnak, aki igyekszik a tőle telhető módon környezetkímélni (pl szigorú szelektív hulladékgyűjtés, a legújabb energiatakarékos izzók megvásárlása), hogy létezik energiakímélő kereső is."

Egyesek számára a Google szolgáltatások már nagyrészt ismertek, hiszen régóta barátkoznak már vele, Gmail-es postafiókjuk van, használják funkcióit, esetleg tagjai Google-csoportnak, ezért is külön örömömre szolgált, hogy pozitív visszajelzések érkeztek az órával kapcsolatban.

"Erre vártam, de komolyan! Ez volt eddig a legjobb és legértelmesebb óra. [...] A google viszont az, ami tényleg nagyon jó, ingyenes, s tényleg tudom használni."

A szociometriáról röviden

2010-04-12T18:44:00.000+02:00

Csak mert a szociometria szócikk erősen hiányos, azaz csonk a Wikipédiában... :) Felhívás keringőre!

A szociometria segítségével pillanatképet készíthetünk egy csoport társas kapcsolatairól, ami gyors tájékozódást tesz lehetővé számunkra. Előszeretettel alkalmazzák iskolákban is, ha lehetek kritikus, elsősorban az odatévedő tanárszakos hallgatók házi dolgozat készítéséhez. Valójában mire jó, azon kívül, hogy szép szociogramot lehet készíteni belőle, ami jól mutat a beadandókban? Elsősorban az osztályfőnöki munka segítéséhez szolgáltathat értékes információkat. Némely pedagógusok azzal érvelnek, hogy a jó tanárok látják a klikkeket enélkül is, köszönik szépen. Az egész nem nagy dolog: rokonszenvi választások sorozata. Akik ilyesféle kijelentést tesznek, nem gondolnak arra, hogy az osztályközösség peremére szorult diákok helyzetén hogyan javíthatnának pedagógiai munkájukkal, ha tudatában vannak a nem kölcsönös választásoknak is. Azt általában lehet látni, ha két tanuló jóban van, de azt kevésbé, hogy kik felé nyitnának, ha nem teszik meg az első lépéseket sem. Különösen hasznos tudás ez akkor, amikor még nem konzerválódtak a társas kapcsolatok az osztályban, nem merevedtek be a klikkek, van átjárás, és barátkozási hajlandóság.A kölcsönös és egyirányú választások számával való bűvészkedés eredményeként számos mutatót számolhatunk. A kohéziós index például azt fejezi ki, hogy a csoportban a lehetséges társas kapcsolatok számának hány százaléka realizálódott. Ezen kívül a sűrűségi és a kölcsönösségi index a csoportszerkezet mutatói, melyek összetartó csoportok esetében más értéket vesznek fel, mint egy csoportnak nem nevezhető, laza közösségben.

A szociometria egyik legfontosabb alapelve, hogy a diákoknak semmilyen formában nem szabad visszajelezni, mert az egyesek személyiségi jogait súlyosan sértheti. Amikor azt mondom, a tanár pedagógiai módszerekkel segítheti a társas kapcsolatok alakulását, tanulásszervezési megoldásokra gondolok, nem pedig arra, hogy megmondja a tanulóknak, barátkozzanak a peremhelyzetű gyerekekkel is, ejnye-bejnye.

A rokonszenvi választásokon kívül az osztálybéli funkciókra is rákérdezhetünk, ez a többszempontú szociometria.

Avatar

2010-04-12T14:07:00.000+02:00

Örvendetes módon mégiscsak akadt egy legény a gáton, aki miután kiszabadult a Second Life-fal ismerkedős kísérleti óránkról, nem csak tovább szörnyülködött vagy pusztán információkat gyűjtögetett, de avatárt is hozott létre a virtuális világban.

No comment

2010-04-12T08:55:00.000+02:00

Szomorúan tapasztalom, hogy nem igen gyarapszik a blogok rendszeres olvasóinak száma, az RSS olvasóm alig tud nekem valami újat mutatni és az egyik szorgalmas hallgató arról panaszkodik a twitteren, hogy egy kommentet sem kapott még.

Ezzel szemben moly-tagságom 2. napján, azaz ma, felírtam az egyik kedvenc könyvemből egy idézetet, majd igazán röviden kommenteltem, amivel olyan lavinát indítottam el, amiről álmodni sem mertem volna: 40 hozzászólás érkezett alig 3 óra alatt.

Second Life-ról az első sokk után

2010-04-10T10:53:00.000+02:00

A Second Life nem került közelebb a hallgatók szívéhez a blogbejegyzések tanúsága szerint sem. Egyesek időhiányra hivatkozva utasítják el, hiszen a First Life-ukra sincs elég idejük, mások a függőség kialakulásától tartanak, megint mások egyszerűen semmi értelmét nem látják, és abszolút nem nyerte el tetszésüket még a grafika sem, túl szürkének és kidolgozatlannak találták. Az első próbálkozásuknak bizonyos értelemben korlátokat szabtunk, hiszen behatárolt területen, korlátozott jogosultságokkal explorálták környezetüket, viszont nem találkoztam olyan írással, amely arról szólt volna, hogy otthon további kalandozásokra csábult volna valaki. Megjegyezendő azonban, hogy mindhárom kurzuson voltak olyan hallgatók, akik már használták a Second Life-ot, de még ők sem tudták igazán vizionálni, hogy hogy lehetne alkalmazni az oktatás során. Voltak olyan bloggerek, akik kicsit utánaolvasva a témának, rátaláltak már-már megggyőző tényekre, minthogy külföldi nagy egyetemek is képviseltetik magukat a virtuális világban, és komoly reményeket fűznek hozzá a távoktatással kapcsolatban- ez amúgy a bemutató során is szóba került. Ahogy egy hallgató írja: "Kicsit őrülten hangzik, de ezekszerint ez lehetséges."

Második élet

2010-03-30T03:51:00.001+02:00

Ma a Second Life nevezetű virtuális világot próbáltuk közelebb hozni a hallgatókhoz. Egy negyedórás bevezetés és az első kérdések után egy 20 perces felfedező periódus következett előre legyártott avatarokkal. Az instrukció mindössze annyi volt, hogy fedezzék fel a környezetüket, és ne hagyják el a terepet, amelyen több helyszínt is kialakítottunk: egy könyvespolcot, egy íróasztalt laptoppal, egy szőnyeget egy lámpával, valamint egy frontális berendezésű osztálytermi részletet.A modern eszközök kurzus hallgatóinak egyik felével a Second Life-ról szóló bemutató után, de saját élmény nélkül beszélgettünk, míg a csoport másik fele illetve a regulációs kurzus hallgatóival a Second Life-ban tett séta után ültünk le 20 percre diskurálni a virtuális valóságról és annak lehetőségeiről. Valójában több volt az idegenkedés, mint a felhasználásával kapcsolatos ötletelés. Igyekeztem mindenkitől legalább egy mondatban információt nyerni arról, milyen benyomást keltett benne a Second Life, ezáltal kiderült, hogy a többség távolinak érzi, mi azonban számos érdekes megfigyelést tehettünk a virtuális világban tett első lépéseikkel kapcsolatban. Célunk sokkal inkább ez volt, mintsem a meggyőzés. Fontosnak tartottuk, hogy ne azt soroljuk, mások hogyan használják a Second Life-ot, hanem gondolkodásra késztessük a hallgatókat és érvényesülni hagyjuk kreativitásukat.

Osztály, vigyázz!

2010-03-28T18:54:00.000+02:00

A tanítási-tanulási folyamat irányítása kurzuson a fegyelem, fegyelmezetlenség, fegyelmezés és a prevenció témakörét jártuk körbe. Az órán bevezetésképp a hallgatók rendszerezték gondolataikat a fegyelem és fegyelmezetlenség fogalmáról, valamint annak okairól és kezeléséről. Többféle megközelítési módot jelenítettek meg a gondolattérképen: jó és rossz megoldásokat, idejemúlt felfogásmódot és a fogalmak újraértelmezését is. A blogokban a fegyelem és a figyelem szó alakjának hasonlóságáról is folyt a diskurzus. Az álfegyelemről szeretnék itt megosztani egy figyelemreméltó blogbejegyzés-részletet:

"a diák úgy viselkedik, mint aki motivált – miközben a tanárnak nem kell szembesülnie azzal, hogy változtatnia kellene a módszerein és a hozzáállásán ahhoz, hogy a diákok érdeklődését felkeltse. az óra “lezajlik”, eseménytelenül, anélkül, hogy a jelenlevők igazán sok dolgot tanultak volna egymástól."

Moodle vs. Ning

2010-03-23T12:00:00.000+01:00

Március 8-án és 22-én a Moodle keretrendszer és a Ning hálózat szerepelt a Modern eszközök étlapján. Mivel egy gépteremben nem férnek el a hallgatók, általában két-háromhetente választás elé kerülnek: adott órán melyik témakörrel szeretnének foglalkozni: azzal, amelyiket Ollé Tanár Úr mutat be, vagy amelyiket én. Megúszni témakört így nem lehet, és senki nem marad ki semmiből, következő alkalommal azok jönnek hozzám, akik előző órán Tanár Úrral voltak, és akik nálam okosodtak, akkor Tanár Úrnál ismerkednek az újabb adag tananyaggal.

A Moodle-t és a Ninget nem egymás alternatíváiként tanítottuk, ellenben jogosan vetődött fel az összehasonlítás kérdése: melyik mire alkalmasabb, melyiket használnák szívesebben a diákok illetve a tanárok és melyiknek a kezelése az egyszerűbb.

A hallgatóknak Moodle-órán kicsit bele kellett helyezkedniük egy tantestület valamint egy iskolaigazgató helyzetébe, így átgondolták az alábbi kérdéseket: 1. Tanár vagyok, miért jó nekem, ha Moodle-t használok? 2. Mivel lehetne meggyőzni az iskolavezetést a Moodle keretrendszer telepítéséről?
A Ning-et a blogokban és az órán is egy "könnyedebb" közegnek találták, egy olyan oldalnak, amely kialakításában és megjelenésében egyaránt felhasználóbarátabb, és közelebb áll a diákok által ismert közösségi oldalak látványához. Miután megismerkedtünk a funkcióival, felmerült a kérdés, milyen tartalommal is lehetne megtölteni a hálózatot. Az óra alkalmával a csoportok létrehozása, a fórumok indítása, a rendezvények hozzáadása mind-mind informális adatokból építkezett: születésnapokat, kedvenc könyveket, videókat, programajánlókat lehet látni a homokozónak, gyakorlótérnek kialakított felületen. A Ning hálózatok kiválóan alkalmasak közösségek szervezésére, felfoghatók egyfajta online szociometriaként is. Kérdés, hogy ha egy osztálynak osztályfőnökként létrehozunk egy virtuális osztálytermet, egy Ning hálózatot, akkor milyen céllal működtetjük. Felmerült kérdésként, hogy mennyire kell vagy lehet komoly tartalmakkal, tananyaggal feltölteni. Arra jutottunk, hogy sokféle tartalom és aktivitás helyet kaphat benne, csak jól elkülöníthetőek legyenek a mindenki érdeklődésére számot tartó információk, az egyes csoportokat érintő kérdéskörök és a magánjellegű megnyilvánulások, beszélgetések.

Egyéni bánásmód?

2010-03-16T13:19:00.000+01:00

A tanulói különbségek figyelembevételével történő oktatás kulcsfogalma a differenciálás, amely felvet értékelési, osztályzási, tantervi, oktatási tartalommal kapcsolatos kérdéseket valamint magával hozza a tanulói és tanári szerepkör átalakulását is. A tanulók megismerése szintén elengedhetetlen feltétele a differenciálásnak. Lássuk, milyen irányban gondolkodtak tovább a hallgatók a blogokban (részletek következnek):

"A tanulói Tanulói Differenciálás véleményem szerint az egyik legfontosabb feladata a tanárnak. Meg kell ismernünk a tanulóinkat és a legjobb módszerekkel kell fejlesztenünk őket."

"Hogy valósítható meg jól működő differenciálás osztálylétszámtól függetlenül?"

"A legjobban akkor lehet majd erről írni, ha kipróbáljuk gyakorlatban, mikor majd felmerülnek olyan problémák, amik most eszünkbe sem jutnak."

"Mi van ha a differenciálással "beskatulyázom" a gyereket?"

"Persze, igen. Jó minél többet tudni a gyerekeinkről. Nekem egyelőre az okozza a bonyodalmat, hogy nem tudom, meddig mehetek el, hol álljak meg."

"Nagyfokú érzékenységet követel meg a tanári kartól, hogy képessé váljon az egyéni különbségekhez és szükségekhez mérten működni. Fontos, hogy a tanári kar reflektáljon és változtasson saját viselkedésén és az oktatási metódusain."

Iskola 2.0

2010-03-08T16:00:00.000+01:00

A Tanítási-tanulási folyamat irányítása órán az IKT eszközök az oktatásban való alkalmazásáról és helyéről volt szó. A tanuláselméleti modelleket és didaktikai paradigmákat áttekintve eljutottunk a konnektivizmus és a kapcsolt hálózatok pedagógiájáig. Végigvettük a szavazórendszerek, az interaktív tábla, az elektronikus napló és a Sulinet Digitális Tudásbázis nyújtotta lehetőségeket és a alkalmazás potenciális buktatóit. Íme egy videó arról, hogy az interaktív tábla nem csupán technológiai újítás, de módszertani megújulást is kíván:

X, Y vagy Z - de-generáció?

2010-02-23T04:15:00.000+01:00

A digitális nemzedék jellemzőiről, igényeiről és az általuk támasztott, a pedagógusokat is utolérő új elvárásokról cseréltünk ma eszmét.
Szokás megkülönböztetni digitális bennszülötteket és digitális bevándorlókat, ám e durva kategóriák alapján alighanem nehéz feladat elé állítjuk az Y generációt, amikor arra kérjük, sorolja be magát egyikbe vagy másikba.
Szabados Sándor cikkében egy gyors önismereti tesztet javasol, megoldókulcs nélkül :)

Használja a telefonján található digitális határidőnaplót, majd ezeket az időpontokat átvezeti-e egy nyomtatott határidőnaplóba?
A telefonján tárolt telefonszámokat akkurátusan bejegyzi-e egy nyomtatott telefonregiszterbe?
SMS, e-mail küldés helyett inkább felhívja az illetőt, akivel közlendője van?
A Messengerhez, Skype-hoz hasonló azonnali üzenetküldő alkalmazásokat csak vonakodva, kizárólag a munkahelyén használja (valójában idegesíti Önt)?

A tanítási-tanulási folyamat irányítása c. kurzuson a bemelegítő előadás után arra kértem a tanárszakos hallgatókat, hogy csoportokban dolgozzanak, és úgy gyűjtsenek félelmeket, amelyek felmerülnek a pedagógusokban, vagy akár laikusokban az Y és még inkább a Z generációval kapcsolatban. A csoportok MindMeister-ben dolgoztak, külön gondolattérképeket készítettek. Ami meglepő volt számomra, hogy mind a négy csoport más irányba indult el, így amikor munkájuk bemutatására került a sor, nem volt unalmas egymást végighallgatni, és nem kellett azt mondaniuk, hogy már előttük bárki lelőtte a poént. Végül a négy csoport gondolatait egy térképen összegeztük, kipótolva a saját gondolattérképeket a csoporttársak szempontjaival. Néhány "félelemről" részletesebben beszéltünk: vajon jogos-e, kell-e ezektől félni, és ha nem teljesen alaptalan az aggodalmunk ezzel kapcsolatban, akkor hogyan előzzük meg vagy orvosoljuk a felmerülő problémákat. Azért írom a félelmet idézőjelbe, mert az egyik hallgató szerint benne ezek már nem félelmek, sokkal inkább csak szem előtt tartandó szempontok. A többi szempontról a hallgatók otthon gondolkodhatnak tovább, és blogbejegyzésekben avagy twitteren oszthatják meg ennek termékeit a többiekkel és az oktatókkal.

Íme a gondolattérkép (JPEG formátumban is lementhető) a MindMeisterből

Rendszeres olvasók, rendszeres írók?

2010-02-22T04:32:00.000+01:00

Egyre-másra kapom az e-mail értesítőket, hogy a hallgatók követnek a Twitteren. Néhányan megkockáztatják azt is, hogy bejelölnek a Facebookon vagy az iWiwen. És egyre több blogot tudok felvenni az RSS-olvasómba. De mi áll ezeken a blogokon? Nos: vannak, akik eddig is blogoltak, nem gond, a jól megszokottban most majd írnak szakmai bejegyzéseket is. Vannak, akik indítanak egy újabb blogot, biztos ami biztos, ne keveredjenek a tartalmak. Néhányan arról gondolkodnak, hogy mennyire lesz hosszú életű ez a dolog. Félév végén a szakmai blog befejezi pályafutását? Egyes önvallomásokban arról lehet olvasni, hogy ez a műfaj távolabb áll szerzőjének lelki világától. Látok olyat is, aki bár eddig nem vetemedett arra, hogy internetes naplót vezessen, bármilyen okból is, most könnyen veszi az akadályt. És vannak olyanok, akik megtették "első, óvatos lépeseiket", és annak is nagyon örültek, hogy "Elindult-Elindult!!!", azóta azonban, ahogy a kommentekből kiderül, a csoporttársak türelmetlenül várják a folytatást- és tényleg neki van a legtöbb "rendszeres olvasója" :). Valóban, olyan blogokat indítottunk útjára, amit kapásból minimum 20 ember néz. Ám nem csak néz, de hozzászól: ha úgy látja jónak, egyetért, biztat, ha mást gondol, ellentmond, vitatkozik. Milyen érzés lehet ez? Álljon itt egy idézet a kurzus egyik hallgatójától:

Hát, eltelt ez a hét, és lám mit láttam ma, kaptam 3 kommentet az előző bejegyzésemre... Nem is gondoltam, hogy ez ennyire jól fog esni :).

Haladunk a web 2.0 felé?

A kép forrása

Befűzni a tűbe a cérnát - válasz a zoknistoppolónak

2010-02-15T15:26:00.000+01:00

A tavaszi félévben több olyan kurzust is indítottunk (Ollé János-Tóth-Mózer Szilvia), ami erősen épít a hálózati tanulásra, és a hagyományos tartalmakat egy web 2.0-s eszköztárral támogatja meg. Az első óránk február 8-án volt, amikor is ismertettük a kurzusok követelményeit, és mintegy házi feladatként a következő hétig azoknak a technikai feladatoknak az elvégzését adtuk fel, amelyek a félévi munka során a kooperatív tevékenységhez szükségesek lesznek. Profilok személyre szabása, közösségi oldalakon való regisztrálás, twitter azonosító létrehozása, blog indítása, gondolattérkép alkotása, RSS olvasó alkalmazása stb.

Technikai feladatok a kooperatív tevékenységekhez:
• Az online profil testreszabása és felépítése: eLearning rendszerben (kötelező), illetve a
következőkben: iwiw, facebook, google, linkedin. A profilban kötelező jelölni a saját twitter
felhasználót, ha van akkor saját weblap címét, a szakmai blog címét, illetve már meglévő
blog esetén annak címét külön kategóriával
• Szakmai blog indítása tetszőleges ingyenes blogszolgáltatónál, illetve saját szerveren,
esetleg külön kérésre egyetemi szerveren
• RSS olvasó alkalmazás használata a kurzus tartalmához és a résztvevők
blogbejegyzéseihez
• Nyitott vagy rejtett twitter felhasználó létrehozása, már meglévő twitter felhasználó
alkalmazása a tevékenység és aktivitás folyamatos jelzéséhez, mások, illetve a kurzus
jelzéseinek követéséhez. A kurzus twitter azonosítója: elteppkoktinf02
• Személyes oldal kialakítása az oktinf.elte.hu/wikipedia rendszerben, SlideShare portálon,
(vagy prezi.com oldalon), YouTube vagy más videómegosztó portálon, illetve MindMester
keretrendszerben

Modern eszközök kurzusból kettő is indult, egy időben, ezért arra gondoltunk, megadjuk a választás lehetőségét. Feltettük a kérdést, melyik követelményrendszert választják a hallgatók: a hagyományosan bevált, ZH-írós-esettanulmány-leadós-tananyagkészítős-óravázlatírós verziót vagy a konnektivista változatot, ahol nem kell ZH-t írni, nem kell házi dolgozatot készíteni, ellenben heti rendszerességgel, a többiek tevékenységét is figyelemmel követve aktívan kapcsolódnak az óra tartalmához, ezernyi szállal.
Nem gondoltuk volna, de elsőre alig maradt néhány hallgató, aki nem a konnektivizmus mellett döntött volna. Elsöprő győzelem. Vagy nem?

Eltelt egy hét, és a hallgatók töredéke jutott el addig, hogy belemerüljön a web 2.0 lehetőségeibe. Egy egész órát szántunk az "alapozásra", hogy biztosítsuk a kérdezés lehetőségét (élőben is), hiszen nem tudunk elkezdeni varrni, míg nincs befűzve a cérna. Egy csokorba szedtem azokat az oldalakat, amiket az óra során végiglátogattunk, hogy senki ne vesszen el. A linkgyűjtemény létrehozásához a Jog the Web-et használtam.

Jó játékot! :)